JÁNOS10

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.

Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.

És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“

Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.

Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.

Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.

A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.

Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“

Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.

Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“

Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“

Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.

Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.

Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“

Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.

Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.

Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.

Én és az Atya egy vagyunk.“

Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.

Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“

A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“

Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?

Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,

akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,

ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“

Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.

Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.

És sokan hittek ott ő benne.