RÓMAIAKHOZ2

Ezért menthetetlen vagy, ó, ember, bárki légy, aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat is kárhoztatod, mert ugyanúgy cselekszel te is, aki ítélsz.

Tudjuk pedig, hogy Isten igazságosan ítéli meg azokat, akik ilyeneket cselekszenek.

Vagy azt gondolod, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?

Vagy megveted Isten jóságának, elnézésnek, hosszútűrésének gazdagságát, nem tudva, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?

De te, meg nem tért szíved keménysége szerint haragot gyűjtesz magadnak a haragnak napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz.

Isten mindenkinek cselekedete szerint fizet meg.

Örök élettel azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek.

Azoknak pedig, akik viszálykodók és nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, megfizet majd ítéletének haragjával.

Nyomorúság és szorongattatás lesz része mindenkinek, aki gonoszságot cselekszik, első sorban zsidónak, de görögnek is.

Dicsőség, tisztesség és békesség mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban zsidónak, de görögnek is.

Isten nem személyválogató.

Akik a törvény ismerete nélkül vétkeztek, azok a törvény nélkül vesznek el. Akik pedig a törvény ismeretében vétkeztek, a törvény által ítéltetnek meg.

Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Mert amikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, akik nem ismerik a törvényt, mégis természetszerűleg teszik azt, amit a törvény követel, akkor ők, bár törvényük nincsen, önmaguknak lettek a törvénye.

Ezzel megmutatják, hogy a törvény által követelt cselekedet a szívükbe van írva. Erről tesz bizonyságot lelkiismeretük. Egymást kölcsönösen vádoló vagy felmentő gondolataik is erről tanúskodnak majd

azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek gondolatait, az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által.

De te zsidónak mondod magad, és Isten törvényére támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,

hogy ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni jó és rossz között, mert ismered Isten akaratát, mert törvényéből ezt megtanultad.

Azt gondolod magadról, hogy te vakok vezetője, a sötétségben lévőknek világossága,

a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, mert tied a törvény ismerete és igazsága.

Ha mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, nem lopsz-e?

Aki azt mondod, ne paráználkodj, nem paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, nem vagy-e szentségtörő?

Aki a törvény ismeretével dicsekedsz, nem gyalázod-e Istent a törvény megszegésével?

Amint meg van írva: „Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.“

A körülmetélkedés használ, ha a törvényt megtartod. De ha a törvényt áthágod, a te körlülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.

Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvény parancsait, az ő körülmetéletlensége nem számít-e körülmetéltségnek?

A körülmetéletlen ember, aki a törvényt megtartja, megítél téged, aki a törvény betűjének ismerete és a körülmetélkedés ellenére is a törvény megrontója vagy.

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az. Nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen látszik.

Az a zsidó, aki belsőképpen az. A szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. Ennek dicsérete nem embertől, hanem Istentől van.