És láttam annak jobb kezében, aki a királyi széken ül, egy könyvet, belül és kívül teleírva és hét pecséttel lepecsételve.
És láttam egy erős angyalt, aki hangos szóval így kiáltott: „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak pecsétjeit?“
Ekkor keservesen sírtam, hogy senki sem bizonyult méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa és belenézzen.
Ekkor egy a vének közül ezt mondta nekem: „Ne sírj! Íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid utóda, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét“.
És akkor láttam a királyi szék és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt állni, mintha meg volna ölve, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét lelke, akiket elküldött az egész földre.
És amikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák voltak és aranypoharak füstölőszerrel tele, amelyek a szentek imádságai.
És új éneket énekeltek e szavakkal: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettettél és megváltottál minket véred által Isten számára, minden törzsből és nyelvből, népből és nemzetből.
És láttam és hallottam sok angyal hangját a királyi szék, az élőlények és vének körül, és számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.
Hangos szóval ezt mondták: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, a tisztesség és dicsőség és áldás!“
És hallottam, hogy minden teremtmény, amely a mennyben, a földön és a föld alatt és a tengerben és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!“