MÁRK14

Két nap múlva pedig húsvét volt, és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, hogy csalárdsággal hogyan fogják meg és öljék meg őt.

Mert azt mondták: „Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.“

Mikor pedig Betániában a poklos Simon házánál volt, amint asztalhoz ült, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt valódi és igen drága nárdusolajjal; és eltörve az alabástromedényt kitöltötte azt az ő fejére.

Némelyek pedig háborogtak maguk között, és ezt mondták: „Mire való az olajnak ez a tékozlása?

Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért és odaadni a szegényeknek.“ És zúgolódtak ellene.

Jézus pedig ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem.

Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.

Ő, ami tőle telt, azt tette: előre megkente az én testemet a temetésre.

Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.“

Akkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy azoknak elárulja őt.

Azok pedig, amint meghallották, örvendeztek, és ígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a jó alkalmat, hogy árulhassa őt.

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták vágni, ezt mondták neki a tanítványai: „Hova akarod, hogy elmenjünk, és elkészítsük, és megehesd a húsvéti bárányt?“

Akkor elküldött kettőt az ő tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, és ott egy ember jön veletek szembe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

És ő mutat nektek egy nagy házat vacsorára berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk.“

Elmentek tehát a tanítványai, és eljutottak a városba, és úgy találtak mindent, amint nekik megmondta, és elkészítették a húsvéti bárányt.

Mikor pedig beesteledett, odament a tizenkettővel,

és amikor leültek és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.“

Ők pedig szomorkodni kezdtek, és egyenként kérdezni tőle: „Csak nem én?“ A másik is: „Csak nem én?“

Ő pedig ezt felelte nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.

Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lenne annak az embernek, ha meg sem született volna.“

És mikor ettek, vette Jézus a kenyeret, és hálákat adva, megtörte, és adta nekik, ezt mondván: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.“

És vette a poharat, és hálákat adva, adta nekik; és ittak belőle mindnyájan,

és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.“

Ezután dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére.

Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.«

De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.“

Péter pedig ezt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem.“

Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked: még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólalna, háromszor tagadsz meg engem.“

Ő pedig annál inkább mondta: „Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen nem tagadlak meg téged.“ Hasonlóképpen szóltak a többiek is.

Ekkor arra a helyre mentek, amelynek Gecsemáné a neve, és ezt mondta a tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.“

És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, rettegni és gyötrődni kezdett,

majd ezt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és virrasszatok.“

Egy kissé előre ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

És ezt mondta: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges néked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.“

Azután visszatért, és alva találta őket, és ezt mondta Péternek: „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig virrasztani?

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.“

Ismét elment, és ugyanazon szavakkal imádkozott.

Amikor pedig visszatért, ismét alva találta őket, mert a szemeik elnehezedtek; és nem tudták, mit feleljenek neki.

Harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: „Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra! Íme, az Emberfia bűnösök kezébe adatik.

Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.“

És még mikor beszélt, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

Az árulója pedig jelt adott nekik, ezt mondta: „Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok el, és vigyétek el biztos őrizettel.“

És odajutva, azonnal hozzáment, és mondta: „Mester! Mester!“ És megcsókolta őt.

Azok pedig rátették kezeiket, és elfogták őt.

De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonva, a főpap szolgájához csapott, és levágta annak fülét.

Jézus pedig ezt mondta nekik: „Mint egy rablóra, úgy jöttetek reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

Naponta nálatok voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem; de szükséges, hogy az Írások beteljesedjenek.“

Akkor elhagyva őt, mindnyájan elfutottak.

Egy ifjú pedig követte őt, akinek testét csak egy gyolcsing takarta: elfogták őt is.

De ő otthagyva ingét, meztelenül elszaladt tőlük.

Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.

Péter pedig távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.

A főpapok pedig és az egész tanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találtak.

Mert sokan tettek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem voltak megegyezők.

Ekkor néhányan fölkeltek, és hamis vallomást tettek ellene, ezt mondták:

„Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amelyet nem kéz alkotott.“

De még így sem egyezett vallomásuk.

Akkor a főpap odaállt középre, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz? Miféle vallomást tesznek ezek ellened?“

Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és mondta neki: „Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?“

Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok. És meglátjátok majd az Emberfiát a hatalomnak jobbján ülni és eljönni az ég felhőin.“

A főpap pedig megszaggatva ruháit, ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?

Hallátok a káromlást. Mi a véleményetek?“ Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.

És kezdték némelyek köpdösni, az arcát betakarni és ütlegelni és ezt mondani neki: „Most prófétálj!“ A szolgák pedig arcul csapták őt.

Amint pedig Péter lent volt az udvarban, odajött egy a főpap szolgálói közül.

Meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és ezt mondta: „Te is a Názáreti Jézussal voltál!“

Ő pedig tagadta, és azt mondta: „Nem ismerem s nem is értem, mit mondasz.“ És kiment a tornácra; és a kakas megszólalt.

A szolgáló pedig meglátva őt, ismét mondani kezdte az ott állóknak: „Ez közülük való.“

Ő pedig ismét tagadta. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondták Péternek: „Bizony közülük való vagy, mert Galileából való vagy te is, és a beszéded is hasonló.“

Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.“

És másodszor is megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólalna, háromszor megtagadsz engem.“ És sírva fakadt.