MÁTÉ25

„Akkor hasonlatos lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé.

Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond.

Akik bolondok voltak, amikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat.

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat is vittek magukkal az edényeikben.

Mivel pedig a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.

Éjfélkor pedig kiáltás hallatszott: Íme, jön a vőlegény! Jöjjetek elé!

Akkor felkeltek a szüzek mind, és elkészítették lámpásaikat.

A bolondok ezt mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk olajotokból, mert a mi lámpásaink ki fognak aludni.

Az eszesek pedig így feleltek: Nem lenne elegendő talán sem nekünk, sem nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.

Mikor pedig elmentek vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót.

Később pedig a többi szűz is megjött, és ezt mondták: Uram, uram, nyisd ki nekünk.

Ő pedig így felelt: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljön.

„Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akart kelni, hívatta szolgáit, és amije volt, átadta nekik.

Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek erejéhez képest, és azonnal útra kelt.

Az, aki az öt talentumot kapta, elment, kereskedett azokkal, és szerzett másik öt talentumot.

Ugyanígy, akié a kettő volt, az is másik kettőt nyert hozzá.

Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjött a szolgáknak ura, és számadást tartott velük.

Eljött az, aki az öt talentumot kapta, és hozott másik öt talentumot, és ezt mondta: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem azokon.

Ura pedig ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe.

Eljött az is, ki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, két másik talentumot nyertem rajta.

Ura ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe.

Eljött az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál.

Ezért félelmemben elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe: Íme, itt van, ami a tied.

Ura pedig így felelt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.

El kellett volna helyezned pénzemet a pénzváltóknál, és én megjőve nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

Vegyétek el ezért tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van.

Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.

A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

„Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele a szent angyalok mind, akkor majd beül dicsőségének királyi székébe.

És eléje gyűjtenek minden népet, és elválasztják majd őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, Atyám áldottai, örököljétek ezt az országot, amelyet számotokra készített a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,

mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor így felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?

Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És így felel a király majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek ezt eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögöknek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,

jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is így felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked?

Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel ezekkel a legkisebbek közül, velem nem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.“