MÁTÉ22

Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:

„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.

Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.

Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.

De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.

A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.

Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.

Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.

Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.

És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.

Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,

és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“

Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.

Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.

Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“

Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?

Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“

Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“

Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:

„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.«

Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.

Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.

Legutoljára pedig az asszony is meghalt.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“

Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:

»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“

És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.

A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,

és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:

„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“

Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«

Ez az első és nagy parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“

Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:

„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“

Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:

»Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«

Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“

És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.