LUKÁCS4

Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában volt

negyven napig, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.

És az ördög ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.“

Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy »nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével.«“

Majd felvitte őt az ördög egy nagy, magas hegyre, megmutatta neki egy szempillantás alatt a föld minden országát,

és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

Azért, ha engem imádsz, mindez a tied lesz.“

Jézus így válaszolt neki: „Távozz tőlem, sátán! Meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«“

Aztán Jeruzsálembe vitte őt, és a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,

mert meg van írva: »Az ő angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged,

és tenyerükön hordozzanak, hogy kőbe ne üsd lábadat.«“

Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: »Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«“

Amikor az ördög minden kísértést elvégzett, eltávozott tőle egy időre.

Jézus visszatért a Lélek erejével Galileába, és híre ment az egész környéken.

Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.

Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint szombatnapon a zsinagógába ment, és felállt felolvasni.

Ézsaiás próféta könyvét adták neki, és amikor kinyitotta a könyvet, felkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva:

„Az Úr Lelke van rajtam, mert felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,

hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét!“

És behajtva a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az Írás fületek hallatára!“

És mindnyájan bizonyságot tettek róla, és álmélkodtak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak, és ezt mondták: „Nem József fia ez?“

Ő ezt mondta nekik: „Bizonyára azt a közmondást mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magad! Amit hallottunk, hogy Kapernaumban történt, itt a te házadban is cselekedd meg!“

Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem elfogadott a maga hazájában.

Igazán mondom nektek: Illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész tartományban nagy éhség volt,

és közülük senkihez sem küldetett Illés, csak a szidóni Sareptába az özvegyasszonyhoz.

Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naamán.“

Ennek hallatán harag töltött el mindenkit a zsinagógában.

Felkeltek, kiűzték őt a városon kívül, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

Ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

Elment Kapernaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatnapon.

Azok csodálkoztak a tanításán, mert szavának hatalma volt.

A zsinagógában pedig volt egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon így kiáltott:

„Mi közünk hozzád názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket. Ismerlek téged, hogy ki vagy: az Isten Szentje!“

Jézus rászólt: „Némulj meg, és menj ki belőle!“ És az ördög középre vetette, kiment belőle, és nem ártott neki semmit.

Mindnyájukat félelem szállta meg, és így szóltak egymáshoz: „Milyen beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?“

És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

A zsinagógából eltávozva Simon házába ment. Simon anyósa pedig nagy lázban feküdt, és szóltak neki érdekében.

Jézus mellé állt, ráparancsolt a lázra, és az elhagyta őt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

Napnyugtakor mindenki hozzá vitte különféle bajban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikre rátette kezét, meggyógyította őket.

Sokakból ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!“ De ő rájuk parancsolt, nem engedte őket szólni, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.

Napfölkeltekor elindult, és egy puszta helyre ment. De a sokaság megkereste őt, hozzá mentek, marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.

Ő pedig ezt mondta nekik: „Más városokban is hirdetnem kell Isten országát, mert ez a küldetésem.“

És prédikált Galilea zsinagógáiban.