LUKÁCS1

Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,

úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,

jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,

hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.

Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.

Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.

Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.

Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,

a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.

Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.

Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.

Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.

Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,

mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.

És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“

Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“

Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“

A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.

Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.

És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.

E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:

„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“

A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába

egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.

És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“

Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.

Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.

És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“

Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“

Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,

mert Istennél semmi sem lehetetlen.“

Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“ És akkor elment tőle az angyal.

Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.

Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,

és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.

És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“

Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,

és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.

Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.

Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.

És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.

Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.

Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról

Ábrahám és utódai iránt örökké – amint megmondta atyáinknak.“

Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.

Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.

És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.

Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“

És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“

És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.

Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“ Erre mindenki elcsodálkozott.

És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.

Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.

Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“ Az Úr keze vele volt.

Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

„Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,

és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva,

hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;

hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,

hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,

szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,

és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,

a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“

A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.