LUKÁCS10

Ezek után pedig az Úr hetvenkét tanítványt választott ki, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült.

Ezt mondta nekik: „Az aratni való sok, a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

Menjetek el, íme, én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!

És ha van ott valaki, aki a békesség fia, nyugodjék meg azon a ti békességetek. Ha nincs, rátok tér vissza.

Ugyanabban a házban maradjatok, és azt egyétek, igyátok, amit adnak. Mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról házra.

Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

És gyógyítsátok a betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok Isten országa.

Ha egy városba bementek, és titeket nem fogadnak be, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:

A port is, amely reánk tapadt városotokból, lerázzuk, de azt tudjátok meg, hogy Isten országa elközelített hozzátok.

Mondom pedig nektek, hogy Sodomának állapota tűrhetőbb lesz ama napon, mint azé a városé.

Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a dolga az ítéletkor, mint nektek.

És te, Kapernaum, talán az égig magasztalnak fel? A pokolig fogsz levettetni.

Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.“

Visszatért pedig a hetvenkét tanítvány örömmel, és ezt mondták: „Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.“

Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a sátánt, mint villámlást lebukni az égből.

Íme, adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és hogy semmi se ártson nektek.

De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a ti nevetek fel van írva a mennyben.“

Abban az órában Jézus örvendezett a Szentlélek által, és ezt mondta: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a gyermekeknek kijelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.

Mindent nekem adott az én Atyám, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.“

És a tanítványokhoz fordulva, ezt mondta nekik: „Boldog az a szem, amely látja azt, amit ti láttok.

Mert mondom nektek, sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.“

És íme, egy törvénytudó előállt, és kísértve őt ezt mondta: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?“

Ő pedig ezt mondta neki: „A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?“

Az pedig ezt válaszolta: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.«“

Ezt mondta neki: „Jól feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.“

Az pedig igazolni akarva magát, így szólt Jézushoz: „De ki az én felebarátom?“

Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, és megsebesítették, aztán elmentek, és otthagyták félholtan.

Történetesen egy pap ment lefelé az úton, aki azt látva, elkerülte.

Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és azt látta, elkerülte.

Egy samáriai pedig, amikor az úton odaért hozzá, és meglátta, könyörületességre indult.

Odament hozzá, bekötözte sebeit, és olajat és bort öntött azokra. Aztán feltette saját barmára, és a vendégfogadó házhoz vitte, és gondját viselte.

Másnap pedig elmenőben két dénárt vett elő, a gazdának adta, és ezt mondta neki: Viselj gondot reá, és ha valamit még ezen felül ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.

Mit gondolsz: e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?“

Az pedig ezt mondta: „Az, aki könyörült rajta.“ Jézus ezt mondta neki: „Eredj el, és te is hasonlóképpen cselekedj.“

Történt pedig, hogy amikor az úton mentek, bement egy faluba, egy Márta nevű asszony pedig befogadta házába.

Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki Jézus lábához ülve hallgatta beszédét.

Márta pedig el volt foglalva a házimunkában. Ezért odaállt, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz azzal, hogy az én testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!“

Jézus ezt válaszolta neki: „Márta, Márta, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel.

De egy a szükséges dolog. Mária a jó részt választotta, amelyet el nem vesznek tőle.“