JÁNOS4

Amint azért megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –

jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai – ,

elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.

Samárián kellett pedig átmennie.

Elment tehát Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

Ott volt pedig Jákób forrása. Jézus, az utazástól elfáradva, azonnal leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.

Odajött egy samáriai asszony vizet meríteni, és Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!“

A tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

A samáriai asszony pedig ezt mondta neki: „Hogyan kérhetsz inni zsidó létedre tőlem, aki samáriai asszony vagyok?!“ Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.“

Mondta neki az asszony: „Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: honnan vennéd tehát az élő vizet?

Talán nagyobb vagy te a mi atyánknál, Jákobnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószágai is?“

Jézus így felelt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne.“

Mondta neki az asszony: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!“

Mondta neki Jézus: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!“

Az asszony így felelt: „Nincs férjem.“ Jézus ezt mondta nekik: „Jól mondod, hogy nincs férjed,

mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.“

Mondta neki az asszony: „Uram, látom, hogy te próféta vagy.

A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.“

Mondta neki Jézus: „Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.“

Mondta neki az asszony: „Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak mondanak, és amikor eljön, megjelent nekünk mindent.“

Mondta neki Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek.“

Eközben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt, de egyik sem mondta: „Mit keresel, vagy mit beszélsz vele?“

Az asszony pedig otthagyta a vedrét, és elment a városba, és ezt mondta az embereknek:

„Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?“

Kimentek tehát a városból, és odamentek hozzá.

Eközben pedig kérték őt a tanítványok, ezt mondva: „Mester, egyél!“

Ő pedig mondta nekik: „Van nekem eledelem, amit egyek, amiről ti nem tudtok.“

A tanítványok ezt mondták egymásnak: „Hozott neki valaki enni?“

Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját bevégezzem.

Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek meg a tájakat, már fehérek az aratásra.

Aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.

Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok, mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok.“

Abból a városból pedig sokan hittek benne a samáriaiak közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.“

Amint azért odamentek hozzá a samáriaiak, kérték őt, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.

Még sokkal többen hittek az ő beszédéért,

és azt mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár, hanem magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője, a Krisztus.“

Két nap múlva pedig kiment onnan, és elment Galileába.

Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.

Mikor azért bement Galileába, befogadták őt a galileabeliek, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen, mert ők is elmentek az ünnepre.

Ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt.

Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, odament hozzá, és arra kérte, hogy menjen el, és gyógyítsa meg az ő fiát, mert halálán volt.

Jézus ez mondta neki: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.“

A királyi ember ezt mondta neki: „Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.“

Jézus ezt mondta neki: „Menj el, a te fiad él.“ És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.

Amint pedig már ment, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak, mondván: „A te fiad él.“

Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben jobban lett, és mondták neki: „Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.“

Megértette ekkor az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondta neki Jézus: „A te fiad él.“ És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ezt pedig második jel gyanánt tette Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.