APOSTOLOK9

Saul pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elment a főpaphoz,

leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik ennek az útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, elfogva Jeruzsálembe vigye őket.

És amint ment, és közeledett Damaszkuszhoz, nagy hirtelenséggel fény sugározta őt körül a mennyből,

leesett a földre, szózatot hallott, mely ezt mondta neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?“

Ő pedig megkérdezte: „Kicsoda vagy, Uram?“ Az Úr pedig ezt mondta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.“

Erre remegve és ámulva kérdezte: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.“

A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.

Saul pedig felkelt a földről, de mikor kinyitotta szemeit, senkit sem látott, ezért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.

Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.

Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás. Látomásban ezt mondta neki az Úr: „Anániás!“ Ő pedig ezt mondta: „Ímhol vagyok Uram!“

Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert imádkozik.“

És látta Saul látomásban, hogy egy Anániás nevű férfiú bemegy hozzá, és kezét reá teszi, hogy lásson.

Anániás pedig így felelt: „Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, milyen sok bosszúsággal illette szentjeidet Jeruzsálemben,

és itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.“

Az Úr pedig ezt mondta neki: „Eredj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt.

Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.“

Elment tehát Anániás, bement a házba, és kezeit reá tette, és ezt mondta: „Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és megteljél Szentlélekkel.“

És azonnal mintha pikkelyek estek volna le szemeiről, mindjárt visszanyerte látását; és felkelt és megkeresztelkedett,

majd miután evett, megerősödött. Saul pedig néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,

és azonnal prédikálni kezdte a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.

Mindnyájan elálmélkodtak, akik hallották és ezt mondták: „Nem ő az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket elfogja, és a főpapokhoz vigye őket?“

Saul pedig annál inkább bátrabb lett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.

Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék őt.

Saulnak azonban tudomására jutott leselkedésük. Még a kapukat is őrizték nappal és éjjel, hogy megöljék őt.

A tanítványok pedig őt éjjel a kőfalon lebocsátották, leeresztve egy kosárban.

Mikor pedig Saul Jeruzsálembe ment, próbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvitte az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, amint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.

Ki és bejáratos lett köztük Jeruzsálemben, és nagy bátorsággal tanított az Úr Jézusnak nevében,

beszélt, sőt vitatkozott a görög zsidókkal, azok pedig igyekeztek megölni őt.

Amikor ezt azonban megtudták az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, épültek és sokasodtak az Úrnak félelmében, és a Szentlélek vigasztalásában jártak.

Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat körbejárta, lement a Liddában lakó szentekhez is.

Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyban feküdt, gutaütött volt.

És mondta néki Péter: „Éneász, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, magad vesd be az ágyadat!“ És azonnal felkelt.

És látták őt mindnyájan, akik Liddában és Sáronban laktak, és megtértek az Úrhoz.

Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, amely megmagyarázva Dorkász, azaz zerge: gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső házban.

Mivel pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, s kérték, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

Péter felkelt, és elment azokkal. Mihelyt oda ért, felvezették a felső házba, az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkász csinált, míg velük együtt volt.

Péter pedig mindenkit kiküldött, térdre esve imádkozott; azután a holttesthez fordulva mondta: „Tábita, kelj fel!“ Ő pedig felnyitotta szemeit, és meglátva Pétert, felült.

Ő kezét nyújtva neki felemelte őt; majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt elevenen.

És megtudták egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Ő pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.