Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan felhő alatt voltak, és mindnyájan tengeren mentek át,
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket. Ez a kőszikla pedig Krisztus volt.
Bálványimádók se legyetek, ahogy azok közül némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani“.
Ne is paráználkodjunk, ahogy azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezren.
Mindezek példaképpen estek rajtuk, de a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az idők vége elérkezett.
Nem egyéb csak emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elviselhessétek.
A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?
Éppen ellenkezőleg: amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek, én pedig nem akarom, hogy az ördögökkel legyetek közösségben.
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei!
Ha pedig valaki a hitetlenek közül meghív titeket, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek hoznak, és ne kérdezősködjetek lelkiismereti okokból.
De ha valaki ezt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús“, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
De nem a te lelkiismeretedre célzok, hanem az övére. Az én szabadságomat miért ítélje meg más lelkiismerete?